Ács Tibor, az MTA doktora beszéde "A tudomány géniuszai: Kőrösi Csoma Sándor- és Bolyai János-dokumentumok a Világemlékezet listáján" című kiállítás 2009. november 5-i megnyitóján
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Bolyai János mérnökkari másodszázados, 1832. augusztus 8-i János főherceg, műszaki főigazgatóhoz intézett, sokat vitatott folyamodványában mutatta be a "matematika körébe tartozó különösen fontos" korszakalkotó 26 oldalas geometriai művét. Szavai szerint a "kis nyomtatvány", a "mellékelt művecske" indoklásában a tudomány szerepéről a következőket írta:
"Mi más egyébről van szó a tudományokban, mint állandóan arról, hogy a homályos dolgokat tisztázzuk, és a hiányzókat előteremtsük? Valójában rosszul tűnne fel az emberiség előrehaladása a művelődésben, ha a felfedezéseit mindenki magának tartaná meg."
A zseniális matematikus ezekkel a sorokkal szinte megfogalmazta az idei Magyar Tudomány Ünnepe rendezvényeinek vezérlő gondolatát – "Tudomány és innovatív környezet".
Az idei Tudomány Ünnepe közel négyszáz rendezvényének kiemelkedő eseménye az MTA Könyvtárának eme ritkán látható dokumentumaiból a Keleti Gyűjtemény és a Kézirattár rendezésében most megnyitásra kerülő kiállítás.
A Kézirattár munkatársai jól választottak, amikor tudomány egyik legnagyobb alakjának munkásságát rögös életpályája legértékesebb tárgyai, okmányai bemutatásával teszik még érthetőbbé a kiállítás megtekintői számára. Az itt látható Bolyai-relikviák még hitelesebbé teszik a tudomány és mindennapi életünk kapcsolatát. Szinte szemünk előtt pereg le, hogy Bolyai János alkotóerejével, "új találmányaival", mint írta, "a semmiből egy új más világot teremtettem".
A kiállított dokumentumok nemcsak felvillantják, de számos részlet bemutatásával meg is ismertetik a Kolozsvárott 1802. december 15-én született és Marosvásárhelyen 1860. január 27-én elhunyt Bolyai János életét. A gazdag Bolyai irodalom hűen vázolja fel a matematika óriása, a zseniális gondolkodó, a hadmérnök életútját és annak legfontosabb állomásait: a domáldi és marosvásárhelyi gyermek- és diákévek történéseit, a bécsi mérnökakadémián 1818 és 1823 között eltöltött időszak históriáját; az 1823 és 1833 közötti hadmérnöki pályafutást és a korszakos geometriai fölfedezést, a katonai szolgálat temesvári, aradi, lembergi, olmützi eseményeit, a betegségeket és a félrokkantként nyugállományba helyezést; a "nyugalmazott ingenieur kapitány" 1833 és 1860 közötti életét, alkotásait és tudományos eszméit.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Közismert az apa, Bolyai Farkas és fia, Bolyai János különleges kapcsolata. Az apa kisgyermekkorától zseninek tartotta fiat és életének egyik utolsó, 1856. október 11-én keltezett levelében azt írta, hogy János által "mejethetvén újra fel a Bolyai família csillaga". Az viszont már kevésbé tudott, hogy Bolyai Farkas a bécsi mérnökakadémia IV. évfolyamán tanuló 16 éves fiának nemcsak a közeli, de a távolabbi perspektívát is felvázolta. 1818. október 17-i levelében arra ösztönzi Jánost, használja ki a hadmérnök-akadémiát és váljon kiváló matematikussá, ne csak hadmérnökké, mert: "Ki tudja, még ha a tudós-társaság fel-áll s egy Mathematicus tag kell". Vagyis az apa már ekkor olyan tudóselmének tartotta Jánost, akit a leendő Magyar Tudományos Akadémia tagjává is megválaszthatnak.
Bolyai Farkast 1832. március 9-én választották meg a Magyar Tudós Társaság levelező tagjává. Döbrentei Gábor MTT titoknokkal való 1833. évi levelezéséből, s különösen a titoknok 1833. augusztus 29-i leveléből kiderül, hogy szó volt az ő és "kapitány fijadnak" MTT tagságáról is, ha a latin nyelven megjelent Tentament és függelékét, az Appendixet magyarul is közreadják. Ez azonban nem történt meg.
Nem titok, hogy a nagy elszánások és a bilincsekbe verő, visszahúzó valóság áthidalhatatlan ellentéte életén túl is elkísérte géniuszunk tudományos örökségének sorsát.
Még egy adalék a szándék és lehetőség feloldhatatlan ellenmondása között vívódó ember, a zseni Bolyai János megértéséhez.
A kiállításon látható névkártyája és számos irata is bizonyítja, hogy sohasem felejtette el a személyiségében, tudományos munkásságában kitörölhetetlen nyomokat hagyó bécsi mérnökakadémiai és hadmérnöki szolgálatának 15 esztendejét, 16 éves korától 31 éves koráig tartó aktív katonaéletét. Ennek ékes bizonyítéka, hogy hivatásos és nyugdíjas tiszt korában, az életében egyetlen nyomtatásban megjelent művének (A tér abszolút igaz tudománya címlapján, az összes kéziratban lévő művén, hivatalos és magánlevelének autográf aláírásában neve után, ritka kivételtől eltekintve, mindig ott szerepel mérnöki képzettsége és tiszti rangja is. Bolyait a legkiválóbb magyar mérnökök közé kell sorolnunk. Tagadhatatlan, hogy abban a tudományban, amely minden műszaki tudománynak és mérnöki tudásnak az alapja, vagyis a matematikában és a geometriában ő volt kora hadmérnöki karának legzseniálisabb tudósa. Ezt a tényt nemcsak a magyar, de az osztrák tudománytörténet is elismeri.
A kutatások eredményeként az elmúlt több mint egy évszázadban igen gazdag magyar és külföldi Bolyai-irodalom – kitűnő könyvek, tanulmányok, cikkek sokasága – mutatja be életét és munkásságát, társadalmi és filozófiai nézeteit, korszakalkotó abszolút geometriai felfedezését, szerepét a korszerű matematika kialakításában, vizsgálatait a számelmélet, a komplex számok elmélete, az algebrai egyenletek elmélete és a matematika más területein.
A Bolyai-irodalom tényekkel bizonyította be, hogy a zseniális gondolkodó gazdag életműve, matematikai, társadalmi és filozófiai nézetei örök nyomot hagytak a tudományokban és művészetekben, az egyetemes emberi kultúrában.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Engedjék meg, hogy Bolyai János életművének rövid méltatását Eötvös Loránd igen találó jellemzésével zárjam. A Magyar Tudományos Akadémia elnöke 1903. január 15-én, Bolyai János születésének centenáriuma alkalmából ezt mondotta a magyar tudósok példaképéről a kolozsvári tudományegyetemen tartott emlékünnepélyen:
"... mi is arra a távolabb, de nagyobb s el nem évülő dicsőségre törekszünk, amely Bolyainak adatott, mert tudjuk, hogy csak az az igazi tudomány, amely világra szól, s ezért, ha igazi tudósok és – amint kell – jó magyarok akarunk lenni, úgy a tudomány zászlóját olyan magasra kell emelnünk, hogy azt határainkon túl is meglássák, és megadhassák neki az illő tiszteletet. Ez a mi eszményképünk, ez valósult meg Bolyai alkotásával egyszer; ilyen teljes mértékben talán egyetlenegyszer".
Ma, a 21. század első évtizedének végén Bolyai János, a magyar és az egyetemes tudomány egyik legnagyobb alakja méltó helyet foglal el a világ tudománytörténetében és elevenen él a magyarság emlékezetében.
Köszönet és elismerés a Bolyai hagyaték gyűjtésében és megőrzésében, kutatásában és közreadásában különlegesen előkelő szerepet vállalt MTA Könyvtárának és Kézirattárának az új élményeket adó értékes kiállítás megrendezéséért.
