A gyűjtemény több mint 320 mongol és 30 mandzsu kéziratot és fanyomatot tartalmaz. Megalapozója Ligeti Lajos (1902–1987), aki 1928–1930 közötti belső-mongóliai és kínai tanulmányútjáról több mint száz kéziratot és fanyomatot hozott haza a Magyar Tudományos Akadémiának.
Ezt megelőzően csupán egyetlen mongol kézirat volt az Akadémia birtokában, egy Kowalewski szótárából készült szójegyzék, melynek szerzője ismeretlen.
A mongol gyűjtemény dokumentumainak tekintélyes része a buddhizmus tárgykörébe tartozik. Legrégebbi és legértékesebb darabja egy 17. századi kézirat, Szá-Szkja Pandita művének, a Bölcs mondások kincsestárának preklasszikus mongol és tibeti nyelvű változata (Mong. 54).
A mandzsu gyűjteményt Bálint Gábor (1844–1913) gyűjtése alapozta meg, aki Széchenyi Béla kelet-ázsiai expedíciójának tagja volt. A mongol-mandzsu gyűjteményről Bese Lajos készített rövid ismertetést 1978-ban, katalógusa – Kara György munkája – pedig 2000-ben jelent meg.
