A Vámbéry-gyűjtemény

Szilágyi Dániel és Vámbéry Ármin, Isztambul 1852 (Magyar Földrajzi Múzeum – Érd, gyűjtő: Csaba Zoltán)
Vámbéry Ármin (1832–1913) hagyatéka fia, Vámbéry Rusztem ajándékaként került az Akadémia tulajdonába. Vámbéry Ármin a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági és tiszteleti tagja volt; gyűjteménye 660 műből áll, ebből 56 kézirat.

A kéziratok nagy része török nyelvű, s mint ilyen, a török kéziratgyűjteménybe került. Egy részük – így a Hulásza-ji Abbászi (Török O. 380) és a Lugát-i csagatáj (Török O. 386) – a közép-ázsiai török nyelvek emlékét őrzi.

Több kötet képviseli az úgynevezett insá-irodalmat.

Vámbérynek köszönhető az is, hogy már 1860-ban az Akadémia tulajdonába került az a Magyarország történetére vonatkozó kézirat is, amit ő talált Isztambulban (Tárih-i Ungurusz, Török F. 57).

Magyar fordítását és kritikai szövegkiadását (1996), illetve hasonmás kiadását (2009) Hazai György jelentette meg.

A Feredzs ba'd es-sidde ma ismert legkorábbi példánya, 1451-ből. (Török F. 71, 1v)
Vámbéry gyűjteményében 11 perzsa kézirat is volt, amelyek között a klasszikus perzsa irodalom egy-egy alkotása ugyanúgy megtalálható, mint pl. a Nevái műveihez írott szótár, a Bedá-i al-lugat (Perzsa O. 45), valamint a Qádzsár-kori könyvművészet remekbe szabott alkotása, Mahmud Mirza Qádzsár Madzsma-je Mahmud (Perzsa F. 14) című műve.

A Vámbéry-hagyaték perzsa kéziratainak katalógusát Apor Éva adta ki 1971-ben.